A minap egy kedves barátnőm küldött egy képet a tari Buddha Parkból, hiszen tudta, örömöt fog vele szerezni nekem. Eszembe juttatott néhány kedves emléket.

Az év elején jártam Thaiföldön, és megfogott az ott élő emberek élethez való hozzáállása, az, hogy mennyire tudnak örülni kicsiny dolgoknak is. Igyekeztem felfedezni olyan helyeket, eldugottabb kis falvakat, amik nem kimondottan a turistáknak szólnak. Nehéz leírni a tapasztaltakat, hiszen a szegénység, egyszerű lét ellenére a gyermekek arcán a játékosság, boldogság ragyog, és ez nem túlzás. Az egyik motoros körutazás alkalmával kaptam lencsevégre egy csodás kislányt, aki egy Mickey egeret ölelgetett a házuk ajtajában. Miután észrevett, percekig nevetett felém és integetett, mintha egy régi, szeretett ismerőse lennék. Mi volt az indoka? Leginkább semmi, csak az, hogy összeakadt a tekintetünk. Ennyi elég is volt az öröméhez. Mélyen meghatott, látván a körülményeit, a kis ruhácskáját, a koszos kis arcocskáját. Eszembe jutott az Ízek, imák, szerelmek című zseniális filmből ismert Tutti, akinek az volt az álma, hogy egyszer édesanyjával saját otthonuk legyen, és maga a tervezgetés is örömmel töltötte el.

Visszatérvén Magyarországra magammal hoztam ezt az élményt, többször álmodtam is a Mickey egeres kislány képével. Úgy éreztem, hálásnak kell lennem azért, hogy annyi csodás dolgot tapasztalhattam, új érzésekkel gazdagodhattam. Nem hoztam haza drága emléktárgyakat, talán a buddhista szerzetestől kapott fonálnak örültem a legjobban, hiszen az nap mint nap emlékeztetett arra, hogy sok mindenért lehetek hálás, még a legnehezebb időszakban is.

És jött a próbatétel: beütött a járvány. Sokak legnagyobb félelme vált valóra: elvesztették munkájukat, többen a szerettüket, ráadásul a bizonytalanságot nem egyszerű megszokni. Hirtelen váltás volt ez számomra is, és kezdtem átvenni a világ félelmét, szorongását. Többen körülöttem elvesztették állásukat, fizetésüket, így tudatosan kellett megráznom magam, hogy lássam valahol a jót is. Eleinte nagyon nehéz volt. Hogyan legyek most hálás? Miért? Hogyan lehet pozitívnak lenni ebben az időszakban? 

Hiába a bezártság, az ember hajlamos pörögni a helyzetén, kizárva a megoldás lehetőségét. Mert az így nehezen jön. Erre jött az üzenet a Buddha Parkról – köszönöm Orsikám. :) És eszembe jutott a tündéri mosolyú kislány arca, aki a szegénység, kilátástalanság ellenére tud igazán boldog lenni.

Fogtam magam, elmentem Tarra, és meglátogattam a sztúpát. Isteni élmény volt. Éreztem az erőteljes pozitív energiákat, hogy van jó a világban. A folyamatosan hallható csengő azt hirdeti, hogy a hétszáz millió szent igét, mantrát tartalmazó imakerék egyet fordult. Teljesen mindegy, ki miben hisz, a jókívánságok önös céltól mentesek, egyetemlegesek. Míg körbejárjuk az imakereket, csak a jóra koncentrálunk, abban a néhány percben nincs járvány, nincs rossz gondolat, csak jóakarat és jó szándék. És bár semmi különlegeset nem teszel, valahogy megtisztulsz. Feltöltődsz. Megtalálod magadban a békét. Nem okolod a körülményeidet, a világot, az embereket. És tudsz újra hálás lenni. Újra gyermeki. Legalábbis velem ez történt.

Mindenkinek más és más megoldása van erre a helyzetre. Nekem ez, és a thai kislány emléke sokat segített, ezért osztottam meg Veletek. Ha gondoljátok, próbáljátok ki vallástól, hittől, mindentől függetlenül.

Amennyiben Te is hasonló helyzetben érzed magad, vagy szeretnél változtatni az életeden, látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta