Kevés téma ennyire megosztó a férfiak és a hölgyek körében, mint az, hogy első randikor, vagy akár később hogyan rendezzék a számlát egy közös programot, vagy étkezést, italozást követően. Ki fizeti a kávét? Mi történik a vacsora végén? Elvárjuk egy férfitől, hogy fizessen, vagy az lehúzásnak tűnik? Miután sokan sokféleképpen gondolkodnak erről, megosztok Veletek néhány véleményt, tapasztalatot - mindkét oldalról.

Egy kedves orvos barátommal még régebben elmentünk meginni egy kávét, és amikor a fizetésre került a sor, elővettem a pénztárcámat, mire ő megrázta a fejét, és kérdezte, hogy: “ugye ezt nem gondolod komolyan? Kérlek ezzel ne hozz kellemetlen helyzetbe egy férfit!” Igazán jólesett, mert ezt én tényleg nem vettem magától értetődőnek, pláne egy baráti kapcsolatban. Így tanultam az esetből, és kissé módosítottam a hozzáállásomon.

Ezt erősítette meg évekkel ezelőtt egy csapatépítő tréning utáni közös vacsora a vezető társaimmal, ahol szintén felmerült ez a kérdés. Én azt vallottam, hogy hagyom fizetni az urat (nehogy kellemetlenül érezze magát), és fizetést követően megkérdezem, hogy mennyivel tartozom, nehogy véletlenül is úgy tűnjék, hogy el szeretném sumákolni a számla rendezését. Egyedül egy hölgy értett velem egyet, azonban amilyen reakciókat kaptunk, azt nem tettük zsebre. “Hihetetlen, hogy ennyire emancipálódtak a nők! Még azt sem hagyjátok egy férfinak, hogy kifizessen egy vacsorát?” Vagy: “milyen férfi az, aki hagyja, hogy kifizesd a részed?” Egy hölgy pedig hozzátette, hogy ha őt hagyná fizetni egy férfi, akkor az lenne az első és utolsó alkalom, hogy találkozott vele.

Ok. Az előző két esetben ezek az egyébként kimondottan maszkulin urak így vélekednek, gondoltam érdemes fontolóra venni, amiket mondtak. Azonban nem sokkal ezután egy baráti társaságba csöppentem, ahol valamivel fiatalabb és teljesen más érdeklődési körű férfiak voltak, és ismét felmerült a ki fizet téma, és elmeséltem nekik a fenti történetet. “Ne viccelj, teljesen igazad van! Nekünk meg pont abból van elegünk, hogy sok nő alapnak veszi, hogy mi fizetünk, és próbálnak lehúzni. Szerintem ez jófejség, hogy felajánlod, mert akkor a férfi eldöntheti, hogy fizeti-e a te részed.”

Ezt követően egy úr elhívott egy kávéra, ahol bár nem engedte, hogy fizessek, de szimpatikusnak találta, hogy utána rákérdeztem. Tőle is kértem véleményt, erre azt mondta: “az én ismeretségi körömben főleg joggal foglalkozó emberek vannak, és mi azt valljuk, hogy ebben is az egyenlőségre kell törekedni.”

Szélsőséges esetekre is van példa: több hölgy mesélte, hogy volt, akitől egy mozi után kvázi fizetséget vár el egy többdiplomás “úriember”, más arról számolt be, hogy miután nem valósult meg a kapcsolat, a férfi elküldte a számlát, hogy eddig az a kb. 3 kávé mennyibe került, és a hölgy azonnal rendezze a tartozását. Ez megtörtént, sőt a hölgy gálánsan még borravalót is adott. 

A baráti illetve ismeretségi köröm elég vegyes, így a vélemények is megoszlanak a kérdést illetően. Mi nők gyakran egymást is meghívjuk, mert a számlán való osztozás jóval körülményesebb. Egyszer egyik fizet, a következő alkalommal a másik. Viszont a férfiakat tekintve - bár életkorban is húszasokról, harmincasokról, negyvenesekről és ötvenesekről beszélünk - 1-2 kivételtől eltekintve nem szokták engedni, hogy én fizessek.

A hölgyek körében többen vannak, akik számára egy igazi férfi nem engedi, hogy a nő fizessen, és kiábrándító, ha mégis. Jóval kevesebben gondolják úgy, hogy ebben semmi kivetnivaló nincs, bár jólesne nekik, ha meghívnák.

Másik szempont, hogy ha valaki elhív, akkor fizessen ő? De ha csak találkozni akar, és mondjuk éppen egy kávézóban, az meghívásnak minősül? Tehát a szavakon kell lovagolni, hogy “meghívhatlak egy kávéra” vagy megiszunk egy kávét “ hangzott el?

Egy korábbi posztomban éppen arról írtam, hogy tudni kell elfogadni azt, amit kapunk. Tehát, ha meghívnak, érdemes megköszönni, és nem rugózni azon, hogy de mi is ki tudtuk volna fizetni. Ha nagyon zavar, utána visszahívhatjuk, vagy akár készíthetünk mi valami meglepetés vacsorát (amennyiben randiról van szó). Esetleg a mozit a férfi fizeti, mi pedig vehetjük a popcornt.

A lényeg talán abban van, hogy itt se szélsőségekben gondolkodjunk. Hagyjuk meg a férfit férfinak, mi pedig engedjük meg magunknak, hogy nők legyünk. De ne az a követelőző jégkirálynő típus, hanem az, akit azért hív meg egy férfi, mert jólesik neki, nem pedig azért, mert ez az elvárás. Ha nagyon más az értékrend, úgysem lesz hosszútávú a dolog…

Ha Te is hasonló helyzetben érzed magad, és/vagy szeretnél végre változtatni az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta