Gyakori kérdés. Értetlenség. „Miért ezt érdemlem? Miért vonzom be újra és újra ugyanazt a típust? Miért vagyok ilyen szerencsétlen a szerelemben?”

Férfiak és nők egyaránt szenvednek ettől az állapottól, és nem is sejtik, mi állhat a dolog mögött. Csupán azt tapasztalják, hogy hiába lépnek egyik kapcsolatból a másikba, egyik se lesz jobb. Ezzel ez a baj, a másikkal az, de hasonlóan rossz érzést kelt bennük.

Nándi 12 éve él külföldön, néhány éve Svájcban praktizál - orvos. 6 éve váltak el Zsófival, két fiuk van. Azonban Nándi elég nehezen mond le fiai társaságáról, akik már kamaszok, több önállóságra vágynak, és ezt már mondták is az apjuknak. Nándi viszont tele van lelkiismeretfurdalással, így folyamatosan kompenzál. „Persze, hogy pótolni akarom a kiesett időt, és nem szeretném, hogy bármiben hiányt szenvedjenek, csak mert az anyjukkal különváltunk.” Ezért sorra veszi a méregdrága játékokat, gépeket, ruhákat, és nem érti, hogy miért lesznek a fiúk egyre követelőzőbbek és tiszteletlenebbek. „Eddig az anyjuk húzott le folyamatosan, most már a gyerekeim is. Nem értem, ekkora baleknak tűnök?” Persze a szerelmi életében sem érzi sikeresnek magát, hiszen hiába próbálkozik, valahogy mindig belefut az olyan kapcsolatokba, ahol a nők ideig-óráig randizgatnak vele - úgy tűnik, mintha alakulna, fejlődne a kapcsolat, és a hölgyek egyszer csak szakítanak, mondván: nem erre gondoltak, nem lettek igazán szerelmesek, nekik ez túl sok.

Nándi persze értetlenül áll a dolog előtt, hiszen ő úgy érzi, odateszi magát és foglalkozik az éppen aktuális hölggyel, de ezek szerint ez mégsem elég. Kérdeztem, mit ért az alatt, hogy odateszi magát? „Vacsorázni viszem, virágot küldök nekik, és még ajándékokat is kapnak tőlem. Azért sok nő összepisilné magát, ha tized ennyit kapna.” És itt bújt ki a szög a zsákból. Tetszik, vagy sem, ha én mindenki felé (gyerek, nő, barátok) azt mutatom, hogy én a szeretetemet pénzben fejezem ki, akkor ne csodálkozzak, ha előbb-utóbb ez lesz felém az elvárás.

És én teljesítem is az óhajokat, de azért véletlenül sem önzetlenül, hanem elszámoltatom őket, hogy akkor tessék ezt értékelni, tessék engem szeretni! Ha pedig ezt nem teszik, ismét csalódom a világban, ami annyira igazságtalan és kihasználó. Persze a minőségi idő már luxus, hiszen a sok munka és a gyerekek mellett (akik meg már inkább a haverokkal lógnának) hol van idő egy nőhöz rohangálni, így marad a hétvégékből egy nap – már amelyik – és néha egy-egy hétköznap este. Mondjuk van, hogy akkor is a volt feleség hívja este 10-kor, hogy a fiúkkal mi a helyzet és hogy el ne felejtse utalni a gyerektartást.

Így nehéz. Egy kialakulóban lévő kapcsolatban a felszínes törődés nem fog mély érzelmeket kihozni a másikból. Eleinte le lehet venni sokakat a lábukról drága ajándékokkal, azonban aki ezek miatt marad benne ebben a viszonyban, azon ne is csodálkozzunk, hogy le fog húzni. És ráadásul utána még le is lép, mert megelégeli, hogy neki nincs helye a férfi életében, és ezt már nem fogja kompenzálni egy rózsacsokor.

És akkor ott állunk, hogy hiteltelennek tartanak a gyerekek mint apát, hiszen ott játszanak ki, ahol csak akarnak, érzik rajtam a bűntudatot, a zavart, azt, hogy nem tartom kézben a dolgokat, nem én irányítok, és hiteltelennek tartanak, mint férfit, akit a nők csak pénzeszsáknak használnak, és még így se tudja megtartani őket. Ráadásul a nőkről is ez a kép fog kialakulni bennük, hiszen az apjuk folyton ezt mondja, és még a saját édesanyjuk is így cselekszik. Szuper minta, igaz?

Hiába pénzelsz mindenkit, szeretetet és tiszteletet nem kapsz cserébe. Sőt...

Akkor mi a megoldás? Teljes újratervezés. A gyerekekkel nehezebb menet lesz, hiszen a pénzelő, mindent megengedő, kiszolgáló és ragacs, papucs apuciból egyszer csak következetes, határokat szabó, határozott és támogató apa válik – már ha ez meg tudjuk lépni. Eleinte jön a hitetlenkedés és lázongás – kitartás és kommunikáció kérdése, hogy átmegy-e az új program. A magánéletben: először is el kell dönteni, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk. Egyáltalán van-e időnk és valódi igényünk minőségi kapcsolatra? Milyen alapokat kell biztosítanunk mindehhez? Mi az, ami számunkra fontos a másik személyét illetően? Ha ez megvan, és kifejlesztjük az önbecsülésünket, már nem fogjuk beengedni azokat az embereket az életünkbe, akik által csak kevesebbnek érezzük magunkat. Mert általános tény: mindenkivel csak azt lehet megtenni, amit enged. Ha én kiszolgáló személyzetként viselkedem, meg fog találni az a zsarnok, akivel játszhatom tovább a szerepemet. De ha én eldöntöm, hogy tisztelem magam, és ezt elvárom a másiktól is, akkor az első jeleknél észreveszem, ha valaki csak le akar húzni, és útjára engedem. Mert ez az én döntésem. Sajnálhatom magam és okolhatom a világot, de igazából én vagyok érte a felelős. Hogy milyen életet élek és milyen példát mutatok a gyermekeimnek. Maradok a lúzer szülő, akit mindenki hülyének és pénzeszsáknak néz, vagy olyan emberré válok, aki tud változtatni, határokat szabni, és tenni a saját önbecsüléséért és boldogságáért. Na ez már tanítás. Lehet. De a legtöbben ezt sosem lépik meg, és maradnak az önsajnálatban: miért használ ki engem mindenki...

Ha Te is hasonló helyzetben vagy, és/vagy szeretnél változtatni az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta