Eleinte többen azon viccelődtek, mennyi szakítás, válás lesz a karantén után, hiszen az emberek az összezártságban egymás idegeire fognak menni. A vicc sajnos kezd valósággá formálódni: számos esetről hallok, ahol a kapcsolat nem biztos, hogy kiállja ezt a próbát.

Sok elmélet született már arról, miért nehezebb manapság párra lelni és miért mennek tönkre a párkapcsolatok. Több forrás arra utal, hogy a két félnek kevesebb ideje jut egymásra, és így a kötődés is ingatagabb, mint szüleink idejében.

Erre jön ez az időszak, ahol aztán ténylegesen van ideje a pároknak időt tölteni egymással, és a végeredmény sokszor nem túl kecsegtető. Vajon mi áll e mögött?

Hanna két évvel ezelőtt azért jelentkezett hozzám coachingra, mert úgy érezte, kiégett a munkájában, váltani szeretett volna. Akkor azt hitte, az lesz élete legnehezebb időszaka, hiszen fejest ugrott az ismeretlenbe, a vállalkozói létbe – mára bebizonyosodott, mennyire jó döntést is hozott. A kihívás a párkapcsolatára is kihatott – de a sok feszültség, bizonytalanság ellenére Lacival kitartottak egymás mellett, úgy érezték, ezután már mindent kibírnak, semmi sem állhatja útjukat. Tavaly összeházasodtak, ez év elején pedig már a babaprojektet tervezték.

Most azért hívott, mert elmondása szerint nehezen tudja összeegyeztetni az új életét és a párkapcsolatát. Azonban hamar kiderült, más dolog áll a megkeresés hátterében: Hanna úgy érzi, eddig nem ismerte igazán Lacit, és amit most tapasztal, az hervasztó - mintha semmi közös nem lenne bennük.

Mint kiderült, eddigi életük abból állt, hogy mindig történik valami. Sokat utazgattak, összeköltözés, karrierváltás, házasság. Mindig volt téma: az éppen megoldandó vagy új helyzet. És most, hogy lelassult az életük, nincs semmi, ami elterelhetné kettejükről, a kapcsolatról a figyelmet. Eleinte ez is újszerűnek hatott, kitaláltak közös otthoni projekteket, hogy elüssék az időt. Azonban ez hamar kifulladt, és maradt a csendes egymás mellett ülés.

„Én nem is értem, hogy nem láttam ezt idáig? Mindig pörögtünk, teljesen más képem volt Laciról, azt hittem, ismerem. De most csak a távolságot érzem, és nem tudom, lehet-e ezen változtatni.”

Komoly próba ez egy párkapcsolat számára, pláne ott, ahol a közös élményekre építünk. Ilyenkor jövünk rá, hogy sokszor a problémák generálása is abból fakad, hogy történjen valami. Mert talán még az is jobb, mint csendben, érdeklődés nélkül tölteni a napokat egy másik ember mellett.

Mi a teendő? Borzasztó nehéz ez, mert nincs "tuti" megoldás. Talán érdemes ezt az időszakot egyfajta laborkísérletnek tekinteni, ami felszínre hoz lappangó problémákat, veszélyeket, különbözőségeket. Ez azért szuper hír, mert lehetőségünk van újragondolni, kivel mit tervezünk, és megvizsgálni, mit is akarunk valójában az életünktől. Ennek mentén akár új, biztosabb alapokra helyezhetjük a kapcsolatot, lehetőséget adunk magunknak arra, hogy igazán megnyíljunk a másik előtt, és mi is jobban figyeljünk a párunkra, a közös nyelvre.

Persze vannak, akik felismerik, ez nem az az élet, amit szeretnének magunknak, nem tudnak azonosulni a másik személyiségével, és kilépnek.

Mások a középutat választják: amennyiben lehetőségük van rá, különköltöznek, mondván majd meglátják, mennyire hiányzik a másik, és újra tudják-e építeni a kapcsolatukat.

De van még egy negyedik csoport: akik felismerik, hogy boldogtalanok, látják, hogy a párjuk is az, de nem szólnak, nem beszélik meg, nem változtatnak, félvén attól, hogy egyedül maradnak. Persze sokan sosem vallanák ezt be, még a legközelebbi barátoknak se. És az talán még borzasztóbb, hiszen egyedül cipelik ezt a terhet, és nap mint nap szerepet kell játszaniuk, és elviselniük döntésük következményeit.

Az online alkalmunk után Hanna úgy döntött, leül Lacival, hogy felvázolják a jelen állapotot és a lehetőségeket. Elmondása szerint egy meglepően „felnőtt” beszélgetést folytattak. Laci is csalódottnak érzi magát, de azt is tudja, hogy szereti Hannát. Ezért abban állapodtak meg, hogy a sodródás helyett elkezdenek tudatosan figyelni egymásra, a párkapcsolatukra. Mintha csak visszamennének az ismerkedés 0. percéhez. Elkezdenek újra „randizni”. Furcsán hangzik ez, hiszen együtt élnek, de Hannáék komolyan vették a dolgot, és megvalósították. Kibicikliztek egy-két eddig ismeretlen helyre, letelepedtek a fűre, és csak meséltek magukról, a gyerekkorukról, a számukra fontos dolgokról.

„Hihetetlen, annyi mindent tudtam meg most Laciról, a múltjáról. Eddig inkább csak a praktikus dolgokról meg maximum a korábbi párkapcsolatokról beszéltünk, de például most tudtam meg, hogy milyen tragédiák történtek a felmenőivel, és ez hogyan hatott a szüleire, az életükre, az értékrendjükre. Döbbenetes.”

Van, ahol minden erőfeszítés ellenére is vége lesz a kapcsolatnak, de azt gondolom, hogy azzal a tudattal, hogy mi mindent megtettünk könnyebb meghozni a döntést.

Úgy érzem, Hannáék jó úton járnak. Elnapolták a babaprojektet, és most kizárólag egymásra koncentrálnak. Semmire sincs garancia, de ez egy teljesen új irány és új lehetősége annak, hogy igaz, mély kapcsolat alakuljon ki két ember között.

Ha Te is hasonló helyzetben érzed magad és változtatni szeretnél az életeden, látogass el a www.onkep.hu oldalra és keress bizalommal!

Marinetta