Napjaink egyik gyakori szerelmi tragédiája: az egyedülálló nő beleszeret a férfiba, aki elmondása szerint nagyon boldogtalan házasságban él – nem ritka, hogy lehúzó, depressziós feleség alakját rajzolják fel, ahol persze zéró a szexualitás, intimitás -, és aki most az új hölggyel olyan szerelmet él meg, mint még soha, és mégsem lehetnek egymáséi. Telik-múlik az idő, az érzelmek egyre erőteljesebbek, együtt minden szuper (lenne), csupán a hétvégék, az ünnepek és a családi utazások egyértelműen tabu témák – akkor se egy hívás, se egy üzenet. És a szerető egyre türelmetlenebb: már nem elég a heti 1-1 lopott óra, nem is érti, a férfi hogy nem ismeri fel, hogy kettejüket az Isten is egymásnak teremtette. Egyre több a követelőzés, a türelmetlenség, persze a férfi próbálja nyugtatni a nőt: lépni fog, már rég megtette volna, csak hát a gyerekek ugye... Jön a karácsony, akkor nyilván nem, utána jönnek a szülinapok, hamarosan húsvét, megint egy-két családi alkalom, nyilván a nyári szünetben ez nem szerencsés, hiszen hogy is mondaná le a várva-várt nyaralást, utána iskolaszezon: csak nem zavarja meg a gyerekek lelkét pont az iskolakezdés előtt, majd hamarosan őszi szünet, és akkor már megint közeledik a karácsony, a síszezon. És így tovább, és így tovább.
Persze ezalatt a szerető próbálja elhitetni magával, hogy már csak egy rövid ideig kell várni, addig azért csak ki lehet bírni, legalább megéli a szingli lét összes jó oldalát: barátnőkkel járhat bulizni, képezheti magát, a karrierjére koncentrálhat - de a valóság az, hogy ez szintén csak a felszín, belül egyre értéktelenebbnek és kiszolgáltoatottabbnak érzi magát, aki nem is érti, hogy keveredhetett ilyen szituációba. Érintett Hölgyek, ugye ismerős a sztori?
Gabi is hasonló szerelmi háromszögbe keveredett, és sajnos nála is forgatókönyv szerint alakult minden. Amikor megkeresett éppen ott tartottak, hogy ment a huza-vona, hogy ha a férfi nem lép, Gabi megszakítja vele a kapcsolatot. Immáron negyedszer. Persze a férfi belehal a fájdalomba, és olyan gyönyörű üzeneteket ír: „Látod Marinetta, ő sem bírja már ezt az állapotot, biztosan lépni fog. Valahol meg tudom érteni, azért csak két gyerekről van szó. Időt kér, hogy fel tudja készíteni őket.” Döbbenet, amikor kimondottan értelmes, okos nők szinte igénylik, hogy totálisan hülyének legyenek nézve. És Uram bocsá’, szó sincs döntésképtelenségről: az esetek nagy százalékában a férfinak esze ágában sincs lépni. Ahogy a párom mondaná: a szerető a testével válik a házaspár párkapcsolati terapeutává (ez ugye a diplomatikusabb megfogalmazás), hiszen pont azt adja meg a pasinak, amiből most hiánya van otthon. Viszont egy testért (szexért) - bármennyire is jó - nem fogja otthagyni a házat, a feleséget – akivel szemben még lelkiismeretfurdalása is van -, a gyerekeket meg pláne.
Akkor mégis mit lehet tenni?
Kilépni. Azonnal. Nem kérni semmilyen ígéretet, és nem adni újabb határidőket. Meg se próbálkozzunk a zsarolással, fenyegetőzéssel, mert csak magunkat minősítenénk ismét lejjebb. És őszintén: melyik férfi szeretne igazán egy olyan nőt, aki kicsikarja a szeretetet, és az együttlétet? Ráadásul nagyon csúnya vége lehet a dolognak, és nem fogja jó hírünket kelteni. (Több olyan esetről tudok, ahol a szerető kitálalt a feleségnek, aki nem akarta elhinni, és elkezdett szuper feleségként viselkedni, nehogy elhagyja a férje. A férfiak ekkor "fantasztikus" történeteket tudnak kitalálni, amit ha nagyon el akar hinni valaki, el is fogja hinni. Így végül ott marad a saját magát megalázó szerető, a két hazugságban élő ember pedig eljátssza, hogy most aztán nagyon egymásra találnak és megbeszélik, megoldják a problémáikat.)
Úgyhogy amennyiben rövid időn belül nem lép a férfi MAGÁTÓL, érdemes belátni, hogy ez egy vesztes játszma és lezárni azt. Nem érdemes különböző jelzőket aggatni a férfira, úgy mint gyáva, döntésképtelen, lúzer, és nem érdemes üzengetni sem neki, hogy élete hibáját követi el, és később belehal majd a fájdalomba, hogy elengedte a boldogságot. Ugyanis csak magunkat hozzuk méltatlan helyzetbe, és elhitetjük magunkkal, hogy mi nem kellettünk. Nem erről van szó Hölgyeim!
Az ilyen férfiak, akik beleszoktak a langyos vízbe (és igazából jól el is vannak benne), és hazudnak mind a feleségüknek, mind a szeretőnek, közben úgy nevelik a gyereküket, hogy azok nem látnak valódi női-férfi kapcsolódást, feszült, hazug életet annál inkább, ők nem feltétlenül (csak) gyávák. Ők szimplán senkit sem tisztelnek. Végtelenül önzők, akkor is, ha leadják, hogy meg sem érdemlik az áhított nőt – ez csupán önsajnáltatás -, hiszen mégis mindig visszaédesgetik magukhoz, és megakadályozzák, hogy a másik boldog lehessen egyedül vagy valaki mással. Látnunk kell, hogy ők érettségben nincsenek felnőtt szinten, hiszen nem képesek felelősségteljes döntést hozni. Ehelyett folyamatosan hazudoznak, ígérgetnek, sunnyognak, haladékot kérnek, a másik oldalon kompenzálnak, szintén hazudnak és sunnyognak. Őszintén: ez egy felnőtt férfi viselkedése? Mit várhatunk egy ilyen embertől? Hogy fogjuk hinni, hogy ha mi szeretőkből vállalt kapcsolattá lépünk elő, velünk másképp lesz és minket tisztelni fog? Pláne, ha eddig sem tette, mert ne hazudjunk magunknak: nem tette. (Az persze más tészta, ha a férfi valóban eldöntötte, lépni fog, és rövid időn belül meg is teszi, de ez már az elején kiderül, és az esetek csupán elenyésző százalékát teszi ki- de erről majd egy másik írásban.)
Gabinak is ezt vázoltam fel, persze nem tetszett neki. Mondtam, hogy ami viszont szuper hír, hogy mindenképp jól fog járni. Hiszen ha a férfi az elenyésző százalékhoz (a döntésképes, életén változtatni akaró és tudó férfiakhoz) tartozik, akkor hiába zárja le a nő a viszonyt, rövid időn belül meg lesz az eredménye. Ha tényleg akkora a szerelem, és a férj nem csak újabb élvezeteket keresett, hanem valódi, igaz kapcsolatra vágyódik, akkor lépni fog, és kopogtat majd az ajtaján. (Hozzáteszem: azért itt is megvárnám, amíg elköltözik vagy beadja a válókeresetet, és NEM MIATTAM, hanem azért, mert A FELESÉGÉVEL VALÓ KAPCSOLAT NEM MŰKÖDIK!) Ha pedig a szokásos forgatókönyv szerint alakul, jönnek majd a folyamatos szomorú üzenetek, az újabb ígérgetések, sőt van, hogy a szeretőre fogják: már épp létem volna, de Te lemondtál kettőnkről – azt hiszem ez a kedvencem. :D Na ilyenkor érdemes végleg elfelejteni az illetőt és semmire sem válaszolni. Mert semmi értelme, csak magunkat tartjuk benne egy értelmetlen, végeláthatatlan pocsolyában.
Persze meg kellett dolgoznunk Gabi önbecsülését, önszeretetét, mert ha csupán dacból, dühből, röpke elhatározásból zárja le, ez a zavaros állapot még évekig elhúzódhat. Szerencsére Gabi felismerte ezt, és hogy közeledve a negyvenhez (majd’ 3 év szeretői kapcsolat után) jó lenne egy olyan karácsonyt megélni, amit nem sír végig. Elhinni, hogy van olyan férfi, aki csak őt akarja, és nem kell osztoznia rajta. Hogy van olyan értékes, hogy őt büszkén vállalja a szerelme, és nyíltan, az utcán öleli és csókolja meg.
Nem meglepő: a szokásos forgatókönyv szerint alakultak a dolgok, Gabi folyamatosan tudósított, hogy úgy lett minden, ahogy megmondtam. (Sajnos ez nem a látnoki képességeimet támasztotta alá, csupán minden jel erre mutatott, és ha látni akarjuk, akkor felismerhetjük őket.) A férfi nem lépett, ellenben még hónapokig írogatott (miközben a feleség posztolta a boldog családi fotókat – az asszony mindent megtett, hogy az egyértelmű hazug képet fenntartsa, de ez egy másik történet), végül a nő letiltott minden elérhetőséget. Gabi kőkeményen elkezdett magán dolgozni, az önszeretetén, és hogy majd kizárólag olyan kapcsolat felé nyisson, ahol becsülik és őszintén szeretik őt. Így is lett: 7 hónap múlva megismerkedett Ferivel, akivel ma már jegyben járnak, és készülnek arra, hogy Gabi túl a negyedik X-en anyukává váljon. A sors iróniája, hogy az elhagyott férfi és felesége - akik között ugye már évek óta nincs semmi szex - gyermeket várnak. A "boldog" kismama posztolta is a fotót a pocakjáról alábbi felirattal: nagyon vártunk már...
Ha Te is hasonló helyzetbe kerültél, és/vagy szeretnél AZONNAL változtatni az életeden, látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!
