Amikor benne vagyunk egy adott élethelyzetben, és folyamatosan a körülményeinket és a környezetünket hibáztatjuk, ott rendszerint valami komoly elakadás áll a háttérben. Számtalanszor találkozom azzal a szituációval, amikor nők magukkal cipelik a párjukat pszichológiai előadásokra, vagy különböző szakemberhez, csoportos alkalmakra, stb., csak hogy mások „jól megmondják neki”, hogy mennyire nem látja a problémája okát. Döbbenetes. Évekkel ezelőtt voltam egy előadáson, ahol az előadó rendszerint az urakat szólította meg, hogy miért is jöttek el. Zömében azért, mert a barátnőjük, feleségük folyamatosan ezzel rágta a fülüket. És persze jött a hatalmas meglepetés, amikor előadó és a megszólított belemerültek abba, hogy milyennek is éli meg a férfi a párkapcsolatát, és az úriember a beszélgetés végére felvállalta, hogy már egyáltalán nem szereti a nőt, megszokásból van vele, folyamatosan tűr, nyel, és inkább „kussol”, mint hogy újabb meddő vitába bonyolódjon. Ez lett a vége a nyaggatásnak, és a „na majd jól kiosztanak!” fenyegetésnek. A férfi felvállalta az érzéseit, és így a hölgy kapta meg a „tutit”. A férfin érződött kissé a lelkiismeretfurdalás, de ami átütő volt, az a mérhetetlen felszabadultság. Ők valószínűleg már nem együtt mentek haza.
Rengeteg hölgy akarja helyrehozni a párkapcsolatot, „megjavítani” a párját, akár tetszik a másik félnek, akár nem. Belekényszerítik a férfit egy olyan helyzetbe, amit ők nem akarnak. És itt a lényeg. A közös cél, a közös akarat. A másik tisztelete, elfogadása. Tévedés ne essék, nem azokra a szituációkra gondolok, amikor a férfi is szeretne javítani a helyzeten, csak nincsenek meg a megfelelő eszközei, ezért a párjára hallgat. Az teljesen rendben van, mi több, így lehet sikeresen beleállni a helyzetbe és jobb irányba fordítani a folyamatot.
Számos férfi keresett már fel, akik igenis tenni akartak a kapcsolatukért. És tettek is. Ott volt az elhatározás, amit cselekvés követett. Viszont kétségbeejtő, amikor valaki nem érzi, hogy egyedül akarja a kapcsolatot, egyedül tesz érte, és bízik abban, hogy addig pofozgatja, alakítja a másikat, míg olyan nem lesz, mint amilyet szeretne.
Vallom, hogy a párkapcsolat tükör. Tökéletesen mutatja, mi hol tartunk. Mennyire van önbecsülésünk – nem büszkeségünk, az egy másik témakör! -, mennyire szeretjük, mennyire tartjuk magunkat és a másikat. Persze ritka az, hogy egy szinten áll a két fél, viszont ha nagy a szakadék a két ember között - gondolok itt arra, hogy hol tartanak az életükben, mit szeretnének egy kapcsolattól, milyen a jövőképük –, akkor ott előbb-utóbb kibukik a különbség. Volt olyan eset, amikor a hölgy évek óta kergetett egy álmot, belelátott mindent a „kapcsolatába”, miközben a férfi egyértelművé tette, hogy semmi komolyat nem szeretne tőle. Erre jön az, hogy „maga előtt sem meri bevallani, hogy mennyire szeret, fél az érzelmeitől”, „pedig milyen jó együtt a szex”, illetve „mennyire szemét, akkor miért játszik velem?”. Nos. Ebben az esetben a férfi se nem szemét, se nem az a helyzet, hogy nem meri felvállalni az érzelmeit, szimplán - ahogy elmondta több ízben is - nem akar komoly kapcsolatot. Pláne ettől a hölgytől. Ha egy férfi akar egy kapcsolatot, azt észre fogjuk venni. Érezni fogjuk. Lehet, hogy más a szeretetnyelve, de attól még felnőtt ember. Ha hagyjuk neki. Ha gyerekként kezeljük, és a megmentő anyukává válunk, az nem lesz kifizetődő. Többször hallottam ezt: „na, én kikupáltam a pasit, erre egy másik nőnél kötött ki, aki learatta a babérokat.” Ilyenkor meg sem fordul az illető fejében, hogy a pasi elmenekült a nevelő, szigorú „anyuka-barátnőtől”, és egy férfi-nő kapcsolatot létesített. Ahol férfi lehet. Ahol nem mondják meg neki a tutit. Ahol nem cipelik el akarata ellenére „megmondó” előadásokra, fejlesztésekre, spirituális "megvilágosodásokra". Ahol önmaga lehet.
Szóval szuper, ha egy pár foglalkozik a kapcsolatukkal, dolgoznak rajta nap, mint nap, akár szakemberhez is fordulnak, hogy megugorják az elakadásaikat. De ez csak akkor működik, ha mindkét fél akarja. És nincs rábeszélés, zsarolás, kicsikarás, manipulálás, bizonygatás, kivetítés, önhazugság. Halljuk meg a másikat és figyeljünk rá! És merjünk őszinték lenni, a párkapcsolatunkkal, elvárásainkkal és jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatban, de első sorban magunkkal.
Ha Te is hasonló helyzetben vagy, és/vagy változtatni szeretnél az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra, és keress bizalommal!
