Legtöbbünknek van tapasztalata arról, hogy milyen az, amikor valaki erőszakosan, nyomulósan, agresszíven akar kisajtolni belőlünk valamit. Mások természetére nincs ráhatásunk, azonban sajnos az esetek többségében az az ember, akinek fontosabb a "békesség", a nyugalom, az szokott engedni, és végül eleget tesz a tolakodó fél akaratának. Nyilván nincsen ez így jól, hiszen bár azt hinnénk, hogy akkor megszabadulunk az ilyen karaktertől, a gyakorlat az ellenkezőjét mutatja: miután a pushy nő/férfi azt látja, hogy működik a stratégiája, újra és újra ehhez az eszközhöz fog nyúlni.
Akkor mégis mit tehetünk?
Nem véletlenül írtam előbb a békesség szót idézőjelesen, hiszen a valóság az, hogy legtöbben nem a nyugalom kedvéért nem állnak ki magukért az erőszakos személlyel szemben, hanem mert azt gondolják, ez a könnyebb út. De nevezzük nevén a dolgot: gyávaságból vagy megfelelési kényszerből (cukibb nevén konfliktuskerülésből). Mert inkább belemegyünk az akarnok játékába, mint hogy azt mondjuk: NEM! És ez véletlenül sem egy vita provokálása, csupán felállítjuk a saját határainkat. Eddig és ne tovább!
Okos enged, szamár szenved?
Ezt akkor mondanám, ha egyszeri alkalomról van szó, és nagy valószínűséggel nem találkozunk többet az adott személlyel. Például ha a boltban sorban állunk, és valaki elkezd hőbörögni, hogy márpedig ő volt itt hamarabb, akkor azt mondom: hadd menjen előre! Ha ez hiányzik a boldogságához, engedjük előre. Ezért tényleg felesleges megzavarnunk a saját nyugalmunkat, hiszen nem az az életünk célja, hogy 2 perccel hamarabb végezzünk a vásárlással.
Az utóbbi időben globálisan érezhető, hogy feszültebbek az emberek, ez azonban nem lehet indok arra, hogy bárkinek megengedjük, hogy ránk erőszakolja az akaratát. A konfliktuskerülőknek rossz hír, hogy hiába próbálják elkerülni az olyan lehetőségeket, ahol találkozhatnak vitás helyzetekkel, az élet nagy rendező: ha felnőttként is elbújsz előle a szüleidnél, rokonaidnál, megkapod a párodnál. Ha ott is engedsz, jönnek a gyerekeid. Ha náluk is elkerülöd, jönnek a barátok, ismerősök. A munkatársaid. Ha ott is meghunyászkodsz, akkor kapsz egy "szimpatikus hozzáállású" szomszédot. :D És így tovább, és így tovább...
Szóval mit tehetünk?
Én mindig azt vallom, hogy a színvonalas megoldásra kell törekedni. Tehát ha valaki például folyamatosan hívogat/keres minket azzal, hogy például
- találkozni akar,
- intézzünk már el neki valamit,
- mutassuk be ennek/annak,
- csatlakozzon ehhez vagy ahhoz a programunkhoz vagy összejövetelünkhöz,
- a gyereke hadd csinálja már nálunk ezt vagy azt,
- adjuk oda neki ezt vagy azt,
- stb.,
ha mi nem szeretnénk - és nem munkaköri kötelességünk - akkor higgadtan mondjuk el, hogy értjük a kérését, azonban mi ezt nem szeretnénk, vagy nem áll módunkban. Vagy - szándékunktól és esettől függően - nem most. Itt maximum néhány mondatban adhatunk magyarázatot, ha az könnyít a lelkünkön. És ha ennek ellenére is próbálkozik, akkor - szintén higgadtan, de HATÁROZOTTAN - közöljük vele, hogy kissé kezd kellemetlenné válni a helyzet, mert már elmondtuk, hogy NEM, és úgy érezzük, ő ennek ellenére mégis erőszakosan áll a dologhoz. (Ami fontos, hogy ne kezdjünk el magyarázkodni, mert a pushy ember mindig fog kiskaput találni, megérzi a bizonytalanságunkat, és még nagyobb lerohanást intéz az érveink ellen.)
Ha pedig ezután is erőszakoskodik - mert az esetek többségében ez így történik -, ignoráljuk. Nem kell rá haragudni, hiszen higgyük el, húzós lehet az élete minden egyes nap saját magával, csak zárjuk ki. Mi már elmondtuk, ami bennünk van, mi nem bántottuk, ő ellenben folyamatosan átlépi a határaid és nem tartja tiszteletben a döntésedet. Tudom, ez sokaknak elsőre keményen hangzik, de ha nem szeretnéd az életed folyamatos elfojtásban élni, vagy nem cél, hogy lúzernek és meghunyászkodónak tartsd magad, akkor ez az út elkerülhetetlen. Persze gyárthatjuk a kifogásokat, hogy "végülis ezt el tudom engedni", vagy "hamarabb szabadulok, ha megteszem", de újra és újra meg fogjuk ezt kapni, lesznek újabb és újabb vámpírok, akik megérzik a gyengeségünket és kihasználhatóságunkat. És a saját magunk szemében egy tökéletesen hiteltelen, meghunyászkodó, gyáva emberré válunk. Bocsánat: konfliktuskerülővé... Nem beszélve a párunkról és a gyerekeinkről. Jó lesz. Ja, nem. Természetesen ez is a MI DÖNTÉSÜNK, és ezért sem okolhatunk senki mást.
Változtass az életeden MOST, és jelentkezz egyéni coachingra vagy önismereti csoportba!
