Racionalitás és lélek találkozása - Vedd kezedbe az életed irányítását!

Önkép - Molnár Marinettával

Kiút a magányból

2020. október 01. - Molnár Marinetta

ke_pernyo_foto_2020-10-01_14_00_23.png

Zsuzsa azzal a problémával keresett meg, hogy 39 éves, szülei már nem élnek, egyedüli gyerek, csak távoli rokonai vannak, akikkel sosem tartotta a kapcsolatot. A barátnői már mind férjnél vannak, vagy külföldön élnek, gyereket nevelnek, egyedül Böbe maradt meg neki. Azonban ez a barátság inkább kényszer – hogy ne maradjon teljesen egyedül -, hiszen Böbe egy megkeseredett, negatív karakter, aki folyton mások életvitelének minősítgetésével van elfoglalva, és ömlik belőle a negativitás, a rosszindulat. Valahogy a szerelemben sem volt igazán sikeres Zsuzsa, két komolyabb kapcsolaton kívül nem tud nagyon mit felmutatni. És most, hogy közeleg a 40. születésnapja úgy érzi, semmi értelme az életének, nincs miért felkelnie nap, mint nap.

Zsuzsa nem néz ki 39 évesnek, ad a megjelenésére, a klasszikus, letisztult stílust képviseli. Kedves, jóindulatú, de inkább magába forduló személyiség, aki önbizalomhiánnyal is küzd. Már nehezen tudja elképzelni, hogy valaha boldog lesz. Egy bankfiókban dolgozik, a kollégái megbízható, szolíd embernek ismerik. Minden napját a szokásos rutin szerint éli. Ő magát az orosz novellából ismert „csinovnyikként” látja, aki ha egy nap eltűnne, senki sem venné észre.

Ez megütötte a fülemet. Ha valaki nem olvasta volna Csehov művét, a Csinovnyik halálát: az írás egy groteszk hangvételű történet – bár sok elemzés szerint semmiről sem szól -, ami a hivatalnokok megalázkodását és kiszolgáltatottságát, létük ürességét mutatja be. Szóval ha valaki egy ilyen mű „főhőseként” írja le magát, az nagyon szomorú.

Kiderült, hogy Zsuzsát egyedül nevelte édesanyja, apuka már kiskorában elment tőlük, és pár év múlva meg is halt. Anyukának voltak kapcsolatai, de Zsuzsa azt tapasztalta, hogy nagyobb a békesség, ha anya egyedül van. Akarva-akaratlanul megszerette a csöndet, és ha egyedül maradhatott otthon. Az iskolában sem volt harsány, rendesen tanult, a könyvek jobban érdekelték, mint a fiúk. Egy idő után elkönyvelték őt könyvmolynak, nem számított „menőnek”. Aztán gimire megnőiesedett, néhány fiú érdeklődött is iránta, de anyuka figyelmeztette: „biztos csak AZT akarják”. Így Zsuzsa elbizonytalanodott vonzerejében, nem engedett a kísértésnek, és visszamenekült a tanulásba.

girl-3421489_1920.jpg

Ahogy teltek-múltak az évek, eléggé berendezkedett erre a magányos létre, csoda, hogy voltak párkapcsolatai. Hozzátette, hogy sokáig kellett neki udvarolni, míg elhitte, hogy tényleg őt akarják, és nem csak „azt”. Aztán a szakítások után valahogy újra megerősödött benne a régi program: jobb neki egyedül. (Mint amikor anyuka lépett ki a kapcsolataiból, és olyan jó volt újra magukra maradni, ahol nincs feszkó, vita, alkalmazkodás.)

Böbével - aki a szöges ellentéte -, néhány éve találkozott egy céges bulin. Ő az a nő, aki mindig harsányan nevet, és nem rejti véka alá a sokszor bántó, minősítő véleményét. Ezért kerülik is az emberek, de Zsuzsának nem sikerült. Ráadásul jó néha valakivel nevetni, pedig azt tapasztalja, hogy egy-egy beszélgetés után úgy érzi magát, mintha leszívták volna az energiáját. De tűri.

Mint kiderült, olykor-olykor felbukkan egy-egy férfi, aki udvarolna Zsuzsának, de ő csak legyint: „úgyse lenne belőle semmi, csak szélhámoskodnak”. Kérdeztem, mi utal erre. „Böbe is mindig mondja, hogy ne pazaroljam az időm ilyen pasikra, csak jól kihasználnak és eldobnak majd egy fiatalabb nőért”.

Jól értem, hogy ezek szerint jobb ez az állapot, hogy úgy érzed nincs miért élned? Ettől ne is vegyük el az időt? Jobb ez a biztos, elviselhetetlen rossz, mint hogy adj egy esélyt valami újnak? – kérdeztem. Ezen láthatóan ledöbbent Zsuzsa. Hogy eddig azt hitte, a fájdalomtól és a felesleges köröktől óvta meg magát, de igazából csak gyáva volt vállalni az érzelmeit, a félelmeit és rettegett az ismeretlentől.

Sokaknak ez egyértelmű és tisztán látható, de aki ebben élt mindig is, annak nem egyszerű megfejlődni ezt az elakadást. Ilyenkor hajlamossá válhat az ember a csőlátásra, és olyan „barátok” bevonzására, akik megerősítik a programunkat, és hogy ne is akarjanak kilépni ebből.

A felismerés után pontosan, világosan megfogalmazódott Zsuzsában, hogy teljesen más életet szeretne. Már nem anyuka, hanem a saját életét szeretné éni, a saját, új programjaival. Viszont ehhez drasztikus változtatásokra lesz szükség. Mind a gondolatait, mind a környezetét illetően.

Nem ment csettintésre. Rengeteg belső korlátot, falat kellett lerombolnunk. Labilis alapokra nem lehet stabilan építkezni. Azonban Zsuzsa felismerte, nincs más út. Vagy beleteszi magát a fáradságos munkába, vagy marad minden úgy, ahogy volt.

Eltelt egy év. Zsuzsa hamarosan 41 éves lesz. Rá se lehet ismerni. Nem feltétlenül a külsejére gondolok – bár hajszínt váltott, levágatta a haját, és kimondottan nőiesebben öltözködik -, hanem a kisugárzására. Az eddigi kedvesség mellé magabiztosság párosul, ami nyerő kombináció. Megtanult nemet mondani a negatív gondolatokra és emberekre, az önkorlátozó hiedelmekre, és igent mondani egy randevúra – hozzáteszem, ezzel a ponttal vért izzadtunk, de SIKERÜLT! Elindult valami teljesen ismeretlen, pezsdítő vonulat Zsuzsa életében, ami további újdonságokat, szokásokat hozott. Elkezdett edzőterembe, társaságba járni, sőt, beiratkozott egy tánctanfolyamra. Megismerkedett új emberekkel. Böbével, aki az egészet „hókuszpókusznak” nevezte és gyakran kigúnyolta az új szokásai miatt, megszakította a kapcsolatot, helyette jöttek új barátok, akik hisznek benne és bátorítják a változás útján.

pexels-jopwell-2422293.jpg

„El se hiszem, mennyit változott az életem egy év alatt. És milyen szomorú, hogy mennyi évemet elpazaroltam, pedig már mikor meg kellett volna lépnem ezeket a dolgokat.”  Ezt azonban nem lehet sürgetni. Amíg bennünk nem születik meg az elhatározás, hogy márpedig tűzön-vízen átmegyünk és kitartunk a célunk mellett, addig mindig lesz valami, ami letérít az útról. Egy „Böbe”, egy sikertelen kapcsolat, a múlt, a félelmeink, egy rossz gondolat. Akármi. De ha igazán akarjuk, és elköteleződtünk a változás mellett, akkor nincs lehetetlen.

Azért írtam le Zsuzsa történetét, mert nagyon sokan vannak hasonló élethelyzetben. Harmincas, negyvenes, ötvenes hölgyek és urak, akik már nem hisznek abban, hogy változhat az életük. Ez az eset is tökéletesen mutatja, hogy nem az élettől kell várni a változást – kezdjük magunkkal!

Ha Te is hasonló helyzetben érzed magad és/vagy szeretnél változtatni az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta

 

A bejegyzés trackback címe:

https://onkep.blog.hu/api/trackback/id/tr6316223546
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása