Számos írás született már arról, hogy mit érdemes tennünk a kialakult helyzetben, azonban arról már nem szól a fáma, hogy mi a kerülendő. Mindenhol hesteg vigyázzunkegymásra, azonban a hesteg eztsemmiképpsemertcsakártaszvele már hiánycikk.
- Hasznot húzni a helyzetből
Első és talán a legfontosabb: más emberek kiszolgáltatottságára nem építünk üzleti hasznot. Nem feltétlenül kell itt a karmára, sorsra gondolni, szimplán emberségre.
Emlékszem, amikor jó néhány évvel ezelőtt lakást szerettem volna vásárolni, javasolták, hogy nézelődjek az elárverezésre váró ingatlanok piacán. Csupa olyan lakásról volt szó, amiből családokat lakoltattak ki, hiszen nem tudták fizetni a hitelüket. Igaz, potom áron lehetett hozzájutni egy-egy ingatlanhoz, de belegondoltam: akarom én a saját jövőmet, boldogságomat, örömömet mások nyomorára építeni? Rövid válasz: nem. Persze megosztó a dolog, hiszen van, akinek ez az egyetlen esélye – szóval ez is, mint az életben a legtöbb dolog egyéni elbírálás tárgyát képezik.
De aki most képes arra, hogy szolgáltatásait, termékeit magasabb áron adja, annak hitelessége erősen zuhanni fog ezt az időszakot követően. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy online órákat (legyen az kurzus, edzés vagy tanácsadás) vagy ugyanazon az áron adják, mint ha személyesen vennél rajta részt, vagy még drágábban. A jó szakembereknek erre nincs szükségük. Egyrészt a skype-os tanácsadás általában is olcsóbb, mint a személyes találkozás (hiszen nincs pl. bérleti díj, közüzemi számlák, stb.), másrészt a jó szakember, jó üzletember, és ami a legfontosabb, a jó ember nem ebben az időszakban tervez meggazdagodni. Az, hogy segítünk egymásnak, nem csak emberi, de a profitorientáltak tekinthetnek erre egyfajta befektetésként is. Az emberekbe, a vendégeidbe, a megítélésedbe. Ez egy választóvonal: aki ingyenesen vagy kedvezményesen tart például meditációt, edzést vagy szolgáltat, bizton számíthat arra, hogy a későbbiekben is őt választják majd a vendégek.
- Mutogatni, hogy mi milyen jól élünk
Bizonyára van mindenki ismeretségi körében olyan, aki vagy elveszítette a munkáját, vagy csökkentett fizetést kap. Amikor elkezdődött ez az időszak, nagy félelmem az volt, hogy mit fognak tenni azok a munkavállalók, akik már a hónap közepén fizetési előleget igényelnek? Miből fognak hónapokon keresztül megélni?
Emberek ezrei veszítik el nap mint nap a munkájukat, és a lakosság csupán kb. 10%-ának van több hónapra elegendő megtakarítása - aggasztó a helyzet.
Természetesen nem az a cél, hogy akkor mindenki, aki egyébként jól él sanyargassa magát a házi karanténban, de ebben az időszakban a luxusról, fancy életről, drága holmikról, házimedencés csobbanásról posztolni nem ízléses.
- Leszólni, ahogyan mások látják a helyzetet
Ami tény, hogy senki nem tudja a tutit. Számos összeesküvéselmélet kering a köztudatban, hogyan, miként indult el ez a borzalom, kik tehetnek róla akár tudatosan akár véletlenül, továbbá mivel akadályozhatjuk meg, meddig fog tartani, stb. Számomra is tanulságos volt, hogy amiről egyik nap határozott véleményem volt, az másnapra szertefoszlott. Szerencsémre bölcs embereket tudhatok barátaimnak, ám meglepő módon ebben a témakörben nincs konszenzus köztük. Újra megtanít az élet arra, hogy nincs egy igazság. Így nem csak fölösleges mások teóriáit, hozzáállását minősíteni, de káros is lehet. A kapcsolatainkat, hitelességünket tekintve mindenképp.
- Folyamatosan a híreket bújni
Ahogyan bizonyára sokakat, a sokk elején engem is magával ragadott ez a helyzet. Szerettem volna minél több információval rendelkezni, legyen az magyar vagy külföldi hír. Kíváncsi voltam különböző szakértők álláspontjára, mire lehet számítani, milyen statisztikákat tudnak felmutatni, illetve elméleteket felállítani. Egyszer csak ráeszméltem, hogy az egész napom e körül forog. Amikor beszélgetek a szeretteimmel, erről van szó. A telefonon ezt olvasom. A hírekben ezt hallgatom. Elhiszem, hogy az egész világ csak erről szól. Akarva-akaratlanul is kihatással lesz a gondolataimra, a történésekre és hogy azokat hogyan élem meg. Ezért leállítottam a forgatagot, és igyekszem a nem létfontosságú híreket kizárni. Így tisztább lesz a kép, tudunk az életünkre, teendőnkre, szeretteinkre koncentrálni.
- Sajnálni magunkat
Talán a legnehezebb ennek betartása. Igenis van az a helyzet, hogy jólesik egy picit összerogyni és kisírni magunkat, és megélni, hogy most milyen nehéz is nekünk. Sosem azt érdemes nézni, hogy másnak biztos még ennél is rosszabb, hiszen mindenki a saját fájdalmát, nehézségeit éli meg a legnagyobbnak. Azonban ha kimondtuk, hogy igen, ez nehéz, megéltük a fájdalmat, akkor utána elkezdhetünk azzal foglalkozni, hogy hogyan tovább.
Volt olyan ismerősöm, aki folyton a körülményeket okolta sorsa miatt, bármi rossz történt vele, sosem ő volt a felelős, és éppen ezért mit is tehetne ez ellen? Lehet ezt is választani, csupán akkor nem érdemes meglepődni, ha folyamatosan boldogtalanok és elégedetlenek vagyunk.
A másik út, hogy felelősséget vállalunk. Ebben a helyzetben ez nem azt jelenti, hogy mi tehetünk a kialakult állapotról, de azt igen, hogy mi dönthetünk arról, hogyan is éljük meg mindezt. Milyen tanulságot tudok levonni és beépíteni az életembe? Mit nem becsültem meg eddig eléggé? Mit tehettem volna másképp? Hogyan fogok cselekedni a jövőben? A sikeres ember nem attól válik azzá, hogy kizárólag jó dolgok történnek vele. Sokkal inkább attól, ahogy a nehézségeit megéli és a kudarcból felállva hasznosítja a tanultakat. 
További cikkeket és információkat a www.onkep.com oldalon találsz, illetve ha szeretnél változtatni az életeden, válaszokat kapni a kérdéseide, kérlek keress bizalommal, ide kattintva.
Marinetta
