Racionalitás és lélek találkozása - Vedd kezedbe az életed irányítását!

Önkép - Molnár Marinettával

Az elköteleződés hiánya - meddig várjunk a párunkra?

2020. június 22. - Molnár Marinetta

relationship-2822420_1920.jpg

„De hát hogy vezessem rá, hogy döntsön? Hogy legalább csak annyit mondjon, hogy velem tervezi az életét?” Hangzik el gyakran a kérdés coaching üléseimen, és legtöbbször nem az a válasz érkezik, amire számítanak.

Aki éppen foglalkozik magával és párkapcsolatban él, hajlamos azt gondolni, hogy majd ő megoldja a másik problémáit is, ő jobban látja, mire van a párjának szüksége. Amit kifelejtünk a dologból, az legtöbbször az, hogy nem számolunk a másik „érési idejével”. Igen, bután hangzik, de így van. Nem tiszteljük a másik folyamatait, sürgetjük, hogy "de lássa már meg végre". Ez nem így működik.

Zsófi egy sikeres, 38 éves, életvidám, sikeres vállalkozó, azonban a magánéletében vannak elakadásai. A párja, Patrik, aki elvileg nagyon szereti, 6 éve él együtt vele, de mégsem halad előre a kapcsolatuk. Se eljegyzés, se gyermektervezés, ami Zsófit kezdi borzasztóan zavarni, hiszen „ketyeg az a bizonyos óra...

„Félek, ha pusholom, akkor ráfeszül a témára és elmenekül. Többször beszéltünk már erről, és ő úgy érzi, rá van erőltetve, és nem a külvilágnak akar megfelelni egy esküvővel. Az is lehet, velem van a baj."

Szomorú, hogy mennyien élnek félelemben, mert nem mernek szembesülni a helyzettel, és rettegnek attól, hogy egyedül maradnak.

Azt érdemes látni ebben a szituációban, hogy ha félelemből nem vállaljuk az igényeinket, az előbb-utóbb megbosszulja magát. És meg kell különböztetni a követelőzést attól, hogy kimondjuk, mi mit szeretnénk.

Azt vallom, hogy se szeretetet, se kötődést nem lehet kierőszakolni. Továbbá megváltoztatni se tudjuk a másikat. Amit tehetünk, az az, hogy elfogadjuk az ő hozzáállását, és eldöntjük, hogy ez nekünk megfelel-e vagy sem.

„Miért, most akkor szakítsak vele?” Jó kérdés, és persze ez nem az én döntésem kell, hogy legyen. Választhatunk aközött, hogy tovább élünk ebben a létbizonytalanságban még évekig, vagy pedig a sarkunkra állunk, és kimondjuk: nekem ez így nem jó, nem tetszik, nem erre vágyom. Ezzel nem erőszakolunk ki semmilyen ígéretet, de végre nem csinálunk magunkból kiszolgáltatott embert. Vállaljuk az érzéseinket, végre emelt fővel.

„És akkor mi történik, ha ezt kimondom?” Nem vagyok jós, és nem ismerem a másik felet. Az viszont biztos, hogy ha ezt a mondatot kimondjuk, és komolyan is gondoljuk - mi több, eszerint cselekszünk -, akkor bennünk megváltozik sok minden. Elkezdünk fontosak lenni saját magunknak, nő az önbecsülésünk, önszeretetünk, mert már nem ragaszkodunk egy olyan állapothoz, ahol mi epekedve várjuk, hogy a másik lépjen. Ahol a boldogságunkat attól tesszük függővé, hogy a másiknak éppen mihez van kedve.

Azt is érdemes látni ebben, hogy ha a másik fél ezután elhagy, akkor jó eséllyel bármikor megtette volna később is, amikor egy picit is kényelmetlenné vált volna számára a helyzet. Egy ilyen párra pedig nem érdemes várni, hiszen elpazaroljuk az éveinket, amik boldogan is telhetnének.

Hozzáteszem, nincs a másikkal semmi baj, csak ő nagy valószínűséggel nem ott tart az életében, ahol mi, és ezért nem lehet hibáztatni. Ha ígérget, az egy másik dolog, azonban ott is látnunk kell, hogy mennyi ideje hisszük el az ámítgatásait.

Szóval hölgyek, urak, ismételten csak oda lyukadunk ki, hogy érdemes szembesülnünk a helyzetünkkel, a reakcióinkkal, elfojtásainkkal és döntéseinkkel. Ha a másik fél nem tud elköteleződni, az az ő dolga, a miénk pedig az, hogy döntsünk: akarunk-e még éveket elpazarolni a várakozásra, a bizonytalanságra, félelemre, vagy teszünk magunkért.

Ha Te is hasonló helyzetben érzed magad, és/vagy szeretnél változtatni az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta

A bejegyzés trackback címe:

https://onkep.blog.hu/api/trackback/id/tr8115907464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása