„Igen, boldogtalan és kiábrándult vagyok. Tudom, hogy korábban megcsalt a feleségem, de nem érdekel. Bevallom, én se vagyok egy angyal, és csak a gyerek miatt nem vagyok képes lépni.”

Levi egy 42 éves, sportos testalkatú, magas, sármos férfi. Az első találkozásunkkor, ami egy kávézóban történt, megfordultak utána a nők. Ő viszont észre sem veszi - vagy nem akarja észrevenni -, és határozott léptekkel közelít és leül hozzám. Azért keresett meg, mert egy újabb vezetői pozíciót szeretett volna megpályázni, de valamiért azt érezte, az életének nincs sok értelme, nap nap után következik, elvesztette a motivációt, és az öröm érzését – így nem lát rá sok esélyt, hogy megkapja az állást.

Mit jelent az, hogy Te sem vagy egy angyal? – kérdeztem. Egy sanda mosolyra számítottam, ami elárulja a csíntalan gyereket is, de nem, határozottan, és tettét maximálisan vállalva így felelt: „Megcsaltam a feleségem. Többször történt már meg, igazából nem jelentettek semmit, de valami törődésre volt szükségem, valami melegségre. Orsolya mindig hideg, feszült, semmi sem elég jó neki, a gyerek előtt is folyamatosan veszekszik velem. És nincs mit szépíteni, teljesen elhanyagolja magát. Hiába fizettem már be különböző kezelésekre, hívtam edzeni, őt ezek a dolgok nem érdeklik. Igazából semmi nem érdekli. Nem tudok vele beszélgetni semmiről, csak a rosszindulat és megkeseredettség árad belőle, és olyan kioktató módon beszél velem, mintha egy általános iskolai tanárnő lenne, én meg a „hülyegyerek”. Mi több, rendszeresen aláz a gyerek előtt. Pedig nem ő a legélesebb kés a fiókban, még a félrelépését sem tudta eltitkolni előlem. Na mindegy, nem érdekel, igazából már ránézni sem tudok, de hát ott a gyerek.”

Őszintén meglepett ez a szóáradat így elsőre, de láthatóan már régóta nyomasztotta Leventét ez a sok teher.

Kiderült, hogy igazából ez a boldogtalanság nyomja rá a bélyegét az egész életére, hiszen ha dolgozik, megkapja, hogy nincs eleget a gyerekkel, munka után meg nyomasztja, hogy újra haza kell mennie ebbe a légkörbe. „Kilátástalan ez a helyzet. Tudom, hogy nem akarom magára hagyni a gyerekem, ezért el kell viselnem az anyját. Tudatosan nem megyek bele egy komolyabb viszonyba, mert nem merek belegondolni, mi történne akkor.”

Körülbelül 3 alkalomba telt, míg minden negatívumot elmondott Levente. Nem köntörfalazott, őszintén bevallotta a saját hibáit is, meglepően jól látta a helyzetét.

Kérdeztem, milyen most a 11 éves gyermekével a viszonya. „Nagyon szeretem, miatta viszem ezt végig. Ha nem lenne, már rég léptem volna. Igaz, pszichológushoz járatjuk Zalánt, mert viselkedési problémái vannak, gyakran velem is agresszívan viselkedik.”

A pszichológus is alátámasztotta, hogy sajnos nagy hatással van a gyerekre a szülők közti feszült viszony, az állandó viták, a vádaskodás, a tiszteletlenség,  a másik hibáztatása, ignorálása, és a szeretetlenség.

Borzasztó volt látni, hogy ez a férfi teljesen össze van törve és nem látja a kiutat.

Azt gondolom, először végig kell néznünk, hogy menthető-e a kapcsolat. Van-e olyan pont, ami kapaszkodót tud nyújtani, vagy amin el lehet indulni? Sokan úgy vannak vele, hogy ha ez a házasság nem jött be, akkor el is dobhatjuk, lesz másik, az biztos jobb lesz. Ez nem így működik. Ugyanis okolhatjuk csak a másikat a boldogtalanságunkért, ez egy kétszereplős játszma, így ha nem sikerült, arról mi is tehetünk.

Szóval azt vallom, ha menthető a házasság, akkor érdemes mindent megtennünk azért, hogy helyrehozzuk. Kemény munka, mindkét félnek el kell köteleződnie emellett, és támogatnia egymást ebben a folyamatban. Azonban van az a pont – és Levinél ezt már rég elértük -, amikor be kell látni, hogy nem működik. Keményen sérül benne mindkét fél, és immáron a gyerek is – mi több, talán ő a legjobban.  

Miután Levi felismerte ezt a helyzetet, leült a feleségével egy nagyon komoly, hosszú beszélgetésre. Habár az eleje hibáztatásokkal és tagadással volt tele a feleség részéről, Levi nem ment bele a személyeskedésbe, és fenntartotta a Felnőtt pozíciót, így sikerült átváltaniuk egy vállalahatóbb stílusra. Régóta ez volt az első értékelhető eszmecsere köztük. Éjjel 3-ig beszéltek. Kiderült, hogy Orsolya is belekeseredett ebbe a kapcsolatba, és már nem tud, és nem is akar felülkerekedni ezen a helyzeten. Levi egy héten belül elköltözött otthonról és beadta a válópert.

Mondják, hogy a nők nehezebben viselik a boldogtalanságot a házasságban, így általában ők kezdeményezik a válást. Ritkább eset, hogy egy férfi ilyen határozottan meglépje ezt, pláne úgy, hogy nincs egy harmadik fél a történetben. Viszont ennek az egyenes útnak meglettek a pozitív hozadékai: Orsolyával - aki azóta randizgat egy kollégájával - normalizálódott a helyzet, ma már tudnak szülőkként korrekt módon beszélni egymással a gyereket érintő ügyekről. Zalánnak az elköltözést követő két hét nehéz volt, azonban utána nagy változás következett: mindkét szülővel értékes, veszekedés és feszültségmentes időt tölt, így az agresszív kirohanásai is fokozatosan csökkentek – a tanárai legnagyobb meglepetésére.

Idővel Levinek is visszatért az életkedve, már látja értelmét annak, hogy nap mint nap felkeljen, és elnyerte a megpályázott vezetői pozíciót. És most már észreveszi, ha megnézik a nők. 

Ha Te is hasonló helyzetben vagy, és/vagy szeretnél változtatni az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta