Sokunkba azt nevelték, hogy a biztosat a bizonytalanért, járt utat a járatlanért fel ne add. Ugye ismerős?

Gyermekkoromból emlékszem arra a kettősségre, amit a szüleim képviseltek. Édesanyámra, aki mindig a biztosra ment, mindent gondosan megtervezett, hiszen úgy a jó. És ott volt édesapám, aki egy sokkal szabadabb, lazább vonalat képviselt, aki mind a mai napig nyitott minden újra. Ha valami forradalmi változtást terveztem, erre a dualizmusra lehetett számítani: édesanyám a biztosat támogatta, azt, amit már ismerek - nehogy megüssem a bokám -, édesapám pedig hitt abban, hogy így is, úgy is meg fogom találni a helyem az új körülmények között is. 

Én ma már azt vallom, hogy nem szeretném úgy élni az életem, hogy "mi lett volna, ha...", ezért nem szoktam félni az újtól. Attól, hogy ugorjak. Akár egy teljesen ismeretlen területre. Segítségemre van az, hogy már többször megugrottam nehéznek tűnő helyzeteket, váltásokat, és temérdek nehézség, bizonytalanság, talaj elvesztés, földre kerülés és felállás van a hátam mögött. És talán itt a kulcs: hogy mindig felállsz. Megéled a nehézséget, fájdalmat, sajnálod magad, de nem ragadsz bele. Hanem felállsz. És ez adja a magabiztosságod. Hogy elkezdesz hinni magadban. Hogy nem lesz kérdés, megugrod-e. 

Ezt azonban nem lehet sürgetni. A coaching alkalmakon számomra nélkülözhetetlen, hogy lássam a coacheemban, hogy benne van az elhatározás. Én nem akarhatom jobban a sikerét, mint ő maga. És ez a lényeg. Ha ez az elszántság megvan, akkor igenis változni fog az élete. Lehet, valakinek több időre van szüksége, hiszen ha korábban nem volt sikerélménye a változással, döntéshozatallal kapcsolatban, és mindig kerülte az ilyen helyzeteket, akkor a noszogatásra csak még inkább behúzza a kéziféket. Támogatás, megértés, türelem és hit - következetességgel vegyítve. Nálam ez a nyerő kombináció. 

Szóval ha már látod, hogy lépni kell, mert boldogtalan vagy a jelenlegi élethelyzetedben, kapcsolatodban, szokásaidban, körülményeidben, de félsz az újtól, lehet érdemes eleinte kisebb változtatásokal, döntésekkel kezdened. Például kipróbálsz egy új hobbyt. Heti háromszor eljársz edzeni. Mersz nemet mondani egy olyan találkozóra, amihez nincs kedved. Mersz időben hazamenni a munkából és elküldeni a CV-det egy új helyre. Mered felvállalni a párod előtt, hogy hiányzik az intimitás kettőtök között. És minél több visszaigazolásban lesz részed, annál inkább fogsz hinni magadban, hogy "jé, ez nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam." És egyre nagyobb lépéseket fogsz tudni megtenni, és ami a legfontosabb: magadtól, és nem azért, mert noszogatnak. A Te választásod lesz, a Te megfejlődésed, a Te utad, a Te sikered. Merd megtenni magadért! :) 

Ha Te is hasonló helyzetben érzed magad, és/vagy változtatni szeretnél az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!

Marinetta