„Nem is tudom, miért nem zárom le ezt a barátságot, hiszen folyamatosan csak idegeskedek Tilda miatt. Már a férjem veszekszik velem, hogy miért hagyom magam.” Egy évvel ezelőtt találkoztam először Timivel. Timi sikeres, 41 éves üzletasszony, nem az a harsány típus. Vörösesbarna haját mindig kontyban hordja, öltözködésben a minőségre törekszik. Rendben van a házassága (gyerekük sajnos nem lehet), azonban úgy érzi, a többi emberi kapcsolatában kudarcot vallott, és egyedül érzi magát. A barátok elszállingóztak mellőle, aki pedig megmaradt, Tilda, inkább ne lenne. Mit jelent ez pontosan? – kérdeztem. „Tilda olyan, aki akkor keres, akkor hív, ha neki kell valami. Ha unatkozik, vagy segítségre van szüksége. És ez gyakran van. Ha én hívom fel, hogy most nekem lenne szükségem támaszra, valahogy soha nem ér rá, más dolga van, máshová kell mennie, mással találkozik. Mondjuk szerintem ezt csak kitalálja, már többször hazugságon kaptam – persze nem mondtam el neki. A férjem egyenesen lehülyézett, hogy bolondot csinálok magamból, és úgy ugrálok, ahogy Tilda fütyül.”

Gyakori jelenség. Bizonyára legtöbben ismerünk ilyen embereket. Sokan energiavámpíroknak hívják őket, hiszen miután találkozunk velük, azt érezzük, hogy teljesen lefáradtunk, vagy idegesek vagyunk, ők pedig feltöltődve távoznak a találkozóról.

De hogy jutunk el odáig, hogy hagyjuk magunkkal ezt tenni éveken, akár évtizedeken keresztül?

„A barátságunk – ha nevezhetem annak – már régóta tart. Eleinte sokat nevettünk együtt, jók voltak a közös bulik, sok időt töltöttünk egymás társaságában. Aztán teltek az évek, nekem munkám lett, majd saját vállalkozásom, más irányba indultam el az életben, más lett a prioritás, kevesebb időm jutott a szórakozásra, és ezt folyamatosan a szememre hányta. Számon kért, ha valaki mással mentem el meginni egy pohár bort, és már jöttek a számonkérő üzenetek, hogy ugyan neki miért nem szóltam?

Az sem vette ki jól magát, ha nekem párom volt, ő pedig éppen szingliként pasizott – azt éreztem, hogy valamiért mindig lehúzza az éppen aktuális fiúm – nem mintha sok lett volna. Bezzeg az ő pasijai mindig fantasztikusak, úgy éreztem elvárja tőlem, hogy irigyeljem. Végül megismertem Ádámot, a férjemet. Érezhette, hogy vele más a viszonyom, kissé tartott is tőle. Talán nem véletlen, hiszen Ádám sose kedvelte, már az első találkozás után megmondta, hogy ez a lány olyan fura, de nem jó értelemben. Azóta se lettek nagy barátok, mert Ádám mindig látja, hogy mennyire kiborulok egy találkozás után. Pedig azóta Tildának is van férje, sőt gyereket terveznek, végképp nem értem, már miben akar versenyezni.”

És csak ömlött a panaszáradat Timiből, bele se fértünk a 90 percbe. Kiderült, hogy korábban voltak más barátai is, de lemorzsolódtak. Volt, aki kimondottan Tilda miatt nem ment el egy-egy közös találkozóra, mert nem volt kíváncsi a rosszindulatú és flegma megjegyzéseire.

Miután Timi a több évnyi felhalmozódott sérelmét elmondta, kissé megkönnyebbült. Láthatóan nagy teher volt ez számára, de mégsem tudta lezárni ezt a „barátságot”. Érdemes észrevenni, hogy ha hasonló helyzetben vagyunk, és van egy hasonló személy az életünkben, a többi barát előbb-utóbb elkopik mellőlünk. És ez igenis a mi felelősségünk. Hiszen ha mi totálisan nem tudunk azonosulni azzal az emberrel, miért vele töltjük az időnket, és miért nem olyanokkal, akikkel hasonló az értékrendünk? Nem, nem azért mert ostobák volnánk, hanem mert nem merünk szembesülni a valósággal.

• Nem a megtestesült gonoszról beszélünk, természetesen a másiknak is vannak jó, szerethető tulajdonságai – itt az a lényeg, hogy ez milyen arányban van a rosszal.
• Igenis, jó érzés, ha valaki azt érezteti velünk, hogy szuperek vagyunk. Hogy szüksége van ránk. Hogy mi tudunk segíteni.
• Igenis, van, hogy az „áldozat” is csak azért találkozik a negatív személlyel, mert éppen nincs más. És ezzel fontos tisztában lennünk, mielőtt nagyon sajnáljuk magunkat!
• Sokszor nem vállaljuk fel valós érzéseinket, nem merünk konfrontálódni, így a másik nem is tudja, mi van bennünk valójában.

Szóval ezeket is figyelembe véve mindjárt árnyaltabb a kép. Érdemes sorra venni, mit ad nekünk az adott kapcsolat, és mennyire megterhelő számunkra. Vallom, hogy kell annyira szeretnünk magunkat, hogy lezárjuk a mérgező kapcsolatainkat. Ettől még nem válunk gonosz emberré, és nem utáljuk a másikat. De már nem akarunk gyomorgörccsel találkozni, beszélgetni a másikkal. Már nem akarunk folyamatosan bosszankodni. Magyarázkodni. Elhallgatni. Már nem. Nincs idő a kínlódásra, az igaztalan kapcsolatokra és a rosszra. A Jóra van csak idő.

Miután ezt átbeszéltük Timivel, sok AHA élménye volt. Belátta, hogy ő is hibázott. Sosem mondta el őszintén Tildának, hogyan érez vele kapcsolatban.  Timi megkapta házi feladatnak, hogy szedje össze a gondolatait, írja le, mit mondana Tildának a kettejük kapcsolatáról. Timi 5 A4-es oldalnyi (kisbetűvel!) sérelmet szedett össze. És Timi meglépte, amire korábban gondolni se mert – elhívta egy kávéra Tildát és mindezt elmondta neki. Természetesen hatalmas sértődés lett belőle, de Timi ezt sem bánta. Elengedte. Felhívott utána, hogy ilyen megkönnyebbülést még életében nem érzett. Persze jöttek utána Tildától a telefonhívások, üzenetek – egytől egyig utálkozó, hibáztató hangnemben -, de Timi egyikre sem reagált. Lezárta. A párja is megdicsérte, mert tudta, hogy ez mekkora lépés volt a feleségétől.

Timi azóta kivirult. Hihetetlen, hogy ugyanaz a nő ült velem szemben, mint az első coaching alkalmával. Kiengedett haj, ékszerek, és ami eddig elképzelhetetlen volt: egy élénkebb rúzs. Egyszerűen gyönyörű volt. Döbbenet, hogy nem csak a rossz párkapcsolat, hanem egy mérgező „baráti” viszony is mennyire megbetegítő tud lenni. Timi ekkor mondta el nekem, hogy folyamatos gyomorgörcse volt az elmúlt években, és egyik orvos sem tudta megmondani az okát. És ez a gyomorgörcs most elmúlt. Újra van kedve társaságba járni, és olyan emberekkel ismerkedik, akikkel jól érzi magát – és akik elvárások nélkül kedvelik őt.

Ha Te is hasonló helyzetbe kerültél, és/vagy változtatni szeretnél az életeden, kérlek látogass el a www.onkep.com oldalra és keress bizalommal!